A tesztelés igyekeztem elég sokféle mozdonnyal és kocsival elvégezni. A csúcssíneket egy kicsit be kell csiszolgatni, hogy jobban zárjon és élesebb legyen, mert néhány jármű 1-1 kereke felkapott rá.
Az alkalmazott járművek listája:
- Tillig Br 114 digitális
- Tillig M61
- Roco M62
- BTTB Br 01
- BTTB Br 35
- Tillig 16641 Y kocsi
- Tillig 4tg tartálykocsi
- BTTB 2tg konténer szállító
Végül egy videó a működő váltóról:
Megtörtént a szervók felszerelése is. A csúcssínek mozgatásához 0,8mm-es RC helikopteres boltokban kapható acélszálat használtam. Nagyon lassan hajlítható anélkül, hogy megtörne. Próbáltam a 0,6mm-est is, de az nem adott kellő merevséget a váltók egyenes állásában.
A beépített kábel nem volt elég hosszú így szalagkábelből és összeszerelhető tüske csatlakozóból hosszabbító kábelt gyártottam. Toldáshoz panelba forrasztható hosszú tüskét használtam. A szervó meghajtó digitális dekódert JVND modellező társtól vásároltam.
A modulon alkalmazott felxibilis váltókhoz (Tillig 83426) motoros állítóművek helyett 9g-os Towerpro és noname szervókat választottam. Felfogatásukhoz OBI-ban kapható 1m-es szálban 20x20mm-es alumínium L profilt használtam. Ebből egy 40mm-es darabot mini koronggal levágva majd a szervó helyét is kivágva kaptam a konzolt. A szervó felfogató kötőelemek M2-es csavarok.
A vágányokat a sablonokkal kijelölt nyomvonalra rögzítettem, a végeket az apró rézcsavarokkal rögzített Digitalzentrale-os nyákokhoz forrasztottam. Ez nem ment simán még a az előzőleg elkészített, derékszögbe állító sablonnal se, mivel a külső oldal forrasztása után el kellett vennem a sablont, hogy hozzáférjek a belső oldalakhoz, ám ekkor némelyik sínszál elengedte magát. Azt tapasztaltam, hogy a Tillig barnított sínszál elég nehezen forrasztható még forrasztó olaj alkalmazása mellett is.
A sínvégek forrasztása után méretre vágtam a sínszálak szabad végeit, mivel a másik modulhoz csatlakozó oldalt egyből illesztve építettem. Vágáshoz kézi multifunkciós gépet használok, vágó koronggal. Érdemes valami védőszemüveget is felvenni, mert a kis vágókorong könnyen szétrobban és fémpor bár nem látható, de repül mindenfelé.
Ez esetben az ágyazatot két lépésben akarom elkészíteni, először a sínszálak közti részt majd a vezetékek forrasztása után a külső részt. Azért gondoltam erre, mert reményem szerint az félig kész ágyazat ragasztója rögzíti a vágányokat így már tűk eltávolíthatóak és könnyebben hozzá lehet férni mindenhez.
A fényképek közvetlen a szóróanyag ragasztóval való csepegtetése után készültek, így az eredmény csak holnap a tűk eltávolítása után fog látszódni.
Miután leraktam a vágányzatot és tűkkel rögzítettem helyüket a következő lépés a Digitalzentrale-ból vásárolt modulvég vágányrögzítőkhöz való forrasztás. Itt jelentkezett a probléma, hogy a sínszálak végeinek merőlegesbe állítsa és a nyomtáv pontosan tartása a forrasztás előtt, mivel az éppen épülő modul végén a vágányok ívben vannak.
Mivel több vágány van ezen a modulvégen ezért a szintén Digitalzentrale-os sablon nem használható ezért gyártanom kellett egy merőlegesbe állító sablont ami mellett forrasztani is lehet. Itt van néhány fotó az elkészült darabról. Alumínium L profilból készült egyszerű kézi szerszámokkal.
A vágányrajz terveket Scarm programmal készítettem. Az ívek sugarát a helyszínrajzok alapján és az alkalmazott 0,5-ös torzítás alapján számítottam.
A sablonok Autocad-ben készültek, köszönet értük Gaspy-nak. A sablonok univerzálisak, szerepel rajtuk a parafa teljes szélessége, a parafa felső szélessége, hogy a 45°-os letörést is be lehessen rajzolni, továbbá a talpfarács (betonalj rács) szélessége és a vágánytengely.
A szükséges vágányanyagot a Modellvasút-Center-ben vettem.
A parafa száradása és letörés elkészítése utána a sablonokat kisebb méretre vágva rajzoltam meg a talpfarács helyét, majd pedig a vágánytengelyt.
A váltók helyének felrajzolása a flexi vátók beállítása utána a saját talpfájuk mentén történt.
Rövid képes beszámoló a következő modul darabom lábbefogóinak elkészítéséről. Az szerkezet ötletét masTTertape modellezőtársamtól kaptam. Felhasznált anyagok: 2db 38mm hosszú hasáb 50×30-as fenyőlécből, 10mm rétegelt lemezből: 2db 50x95mm, 1db kb 40mm x 95mm, 2db tesauer csavar, 2db M6 fakötésű alátét, 1db csillag műanyag fogós M6x30 és 1db hatlapfejű M6x30, 35mm-es bognárszög, Palma Fa Expressz ragasztó.
Miután a hátlaphoz ragasztottam és szögeltem a 2 hasábot ellenőrizni kell, hogy a lábak könnyen becsúsztathatóak-e. Ha nem akkor fa reszelővel és csiszolóvászonnal kell a távolságot bővíteni. Érdemes több lábbal is kipróbálni mivel a fenyőlécek nem pontosan egyformák.
Megérkeztek az legújabb kiegészítők az épülő modul asztalaimra. Egy Miniatur Zetor trakor és egy ugyancsak Miniatur telfonfülke építőkészetet sikerült beszerezni a vasuTTmodell.hu -n.
Először a 4 lábat készítettem el.
A modul asztalnál használatos lábnak a szabványban meghatározott méretek között állíthatónak kell lennie. Erre a masTTertape mutatott példát. Erről vettem a méreteket és ez alapján gyárottam le lábakat.
BTTB Modul állítható láb
A láb alapanyaga 40×20-as fenyőléc. Két méretében egyforma darabból áll.
Teljes hossza 75cm. A két végén meg van duplázva 11cm hosszúságban az anyag így lesz 40×40. Ezt én ragasztottam és szögeltem is. Ragasztáshoz Henkel Palma Fa Expressz ragasztót használtam.
Az egyik végébe kerül egy M8-as (vagy M6) körmös anya, amibe műanyagos M8x40 bútortalp csavar került.
A 40mm-es oldal közepébe hossz irányban, a duplázott végtől 13,5cm-től kezdődően a másik végtől 10cm-ig egy 8mm széles teljes mélységű bevágás készítettem egy lapszabászatban.
Az elkészült duplázott darabokat összeforgatva kijelölhető a rögzítőcsavarok helye (nálam 40mm a szimpla végtől mérve). Ide is M8 körmös anyákat raktam. Mindet biztosítás képen be is ragasztottam.
A lábhoz szükséges csavarokat a Nagy és Nagy csavarboltban szereztem be egyébként a megkérdezett üzletek közül itt volt a legolcsóbb is és mindent meg tudtam venni egy helyen. Szögeléshez 35mm-es bognár szöget használtam.
A történet kezdete
Az első TT kezdőkészletemet kb 3 éves koromban kaptam. Ez még a mai napig megvan. Gyermek koromban Gyermekvasutasként majd később jó pár évig az ottani modellező szakkörben és otthon saját terepasztalomon tevékenykedtem. Elkészült egy terepasztal felújítás is, ami a nevemet viseli. Aztán hosszú éveken át nem foglalkoztam a vasútmodellezéssel. 2010-ben felfedeztem, hogy a Vatera sok TT-s kincset rejt. Egy vásárlás során ismerkedtem meg Grófúr-ral, aki az egyedi átfestésű és matricázású Putz TT kocsikat készíti. Tőle kaptam pár weboldal címét és így kerültem kapcsolatba és Budapesti TT Barátok Klubjával, akik kidolgoztak egy kész szabványt TT modul asztalokra.
Mivel normál terepasztalt mostanában nem fogok építeni, de így beszállni valami közös nagy asztalba jó ötletnek tűnt, kigondoltam mit is szeretnék építeni. Így esett a választás a Balatonalmádi-fürdő vasútállomásra.